A páraelszívó a tűzhely fölé nyújtózkodva sok mindent képes kiszűrni, amely egyébként nehézzé, kellemetlenné teszi a levegőt. Először egy textil jellegű szűrőn szippantja át a főzéskor keletkező gőzöket, lecsapatva azt a ragacsos zsírpárát, ami egyébként a közelibútorokon, falakon keresne helyet magának, és amelynek eltávolítása a háziasszonyok ismert rémálma.

A párapaplan vagy zsírfogó filter, védi a készülék belső szerelvényeit a felszálló levegőben levő zsíros részecskéktől. Mivel a szűrő elzsírosodása jelentősen rontja a készülék hatásfokát, különös figyelmet kell fordítani ennek rendszeres cseréjére !

Ha a párapaplan vagy zsírfogó filter fölé még úgynevezett aktívszenes szűrő is kerül, úgy a kellemetlen szag nagy részétől is megszabadul a konyha levegője. Mint már említettük, ezek az alapszűrők elsősorban a zsírpára lecsapódást oldják meg, a szagokat csak aktívszenes szűrők tudják megkötni. Ezek a filterek negyedévente, félévente szintén cserére szorulnak. Jó tudni, hogy a megfelelő zsírszűrés, a hatékony szagszűrésnek is előfeltétele. Eldugult alapszűrővel az aktívszén már tehetetlen. A kiszellőztetéses üzemmódnak  vannak hátrányai is. Télen a konyhaszaggal együtt a meleget is kiszippantja, és igy emelheti a fűtésszámlát. Másrészt, főleg kisebb konyhákban érzékelhető légritkulást okoz. Tehát tartós használata az ilyen helyiségek intenzívebb szellőztetését teszi szükségessé. A készüléket az elektromos főzőhely fölött kb. 65 cm magasan szerelje fel. A gáz, vagy kevert főzőhelyek fölött viszont kb. 75 cm magasan. Határozottan tilos lángoló (flambirozott) élelmek készítése a páraelszívó alatt. Egy nem irányított láng használata kárt okozhat a szűrőkben és tűzveszélyes is. Ennek következtében semmilyen esetben sem szabad az ilyen ételek készítése. Ha élelmet süt olajban, ne hagyja a tepsit felügyelet nélkül, mert a túlmelegedett olaj meggyulladhat. A kiáramló pára és szagok kapcsán tartsa be az illetékes szervek előírásait. A termék nem tűzálló! A gyártó semmilyen felelősséget nem vállal az előírások be nem tartásából fakadó károkért, sérülésekért !

Az általunk forgalmazott szűrő paplanok, a jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható szag és páraelszívó berendezések , valamint klíma és Fan – coil készülékek, és egyéb légtisztító készülékek döntő többségében alkalmazható.

Termékeink két méretben kaphatóak, melyet tetszés szerint ollóval a kívánt méretre tudja alakítani a felhasználó.

Ettől eltérő méretű szűrő paplant külön kérésre készítünk!

Ajánlott végig olvasni……mert érdemes.

A szagelszívó és a légtisztító között az alapvető különbség az, hogy a szagelszívó a konyha légteréből kiszívja és a szabadba juttatja a levegőt, míg a légtisztító a beszívott levegőt egy aktív-szenes szűrőbetéten átjuttatva keringteti vissza a légtérbe.

A szagelszívók lényegesen jobb hatásfokkal üzemelnek, mint a légtisztítók! Olyan helyen tehát, ahol a szabadba való csatlakoztatás biztosított, ilyen készüléket alkalmazzunk!

Az üzletekben kombinált légtisztítókat is vásárolhatunk. Ezek olyan készülékek, melyek tetszés szerint használhatók szagelszívóként és légtisztítóként is. (Amennyiben szagelszívóként kívánjuk használni ezeket a készülékeket, a szénszűrőt ki kell szerelnünk a gépből, mivel a levegőt a szabadba juttatja!Párapaplanra vagy zsírfogó filterre szükség van!)

Energiát takaríthatunk meg, ha a kombinált légtisztítókat a téli hónapokban légtisztítóként használjuk és vissza keringtetjük az aktív-szenes paplan által szűrt levegőt, míg a fűtési idényen kívül szagelszívóként használjuk párapaplannal vagy zsírfogó filterrel.

Ezeknek a készülékeknek fontos tartozéka a  szűrőpaplan. Ez védi a készülék belső szerelvényeit a felszálló levegőben levő zsíros részecskéktől. Mivel a szűrő elzsírosodása jelentősen rontja a készülék hatásfokát, különös figyelmet kell fordítani ennek rendszeres cseréjére!

Ajánlott négy havonta, de intenzív használat mellett inkább kettő havonta cserélni !

A légtisztítók teljesítménye általában 3 fokozatban szabályozható. Mindig csak a tényleges kipárolgásnak megfelelő fokozatot válasszuk, így energiát takaríthatunk meg. Használat közben a légterelőt hajtsuk ki, így az elszívó felület megnagyobbodik.

Mit is szív el?

A készüléket az elektromos főzőhely fölött kb. 65 cm magasan szerelje fel.

A gáz, vagy kevert főzőhelyek fölött viszont kb. 75 cm magasan.

A páraelszívó a tűzhely fölé nyújtózkodva sok mindent képes kiszűrni, amely egyébként nehézzé, kellemetlenné teszi a levegőt. Először egy textil jellegű szűrőn szippantja át a főzéskor keletkező gőzöket, lecsapatva azt a ragacsos zsírpárát, ami egyébként a közeli bútorokon, falakon keresne helyet magának, és amelynek eltávolítása a háziasszonyok ismert rémálma.

Ha az alapszűrő fölé ( párapaplan vagy zsírfogó filter ) még úgynevezett aktív-szenes szűrő is kerül, úgy a kellemetlen szag nagy részétől is megszabadul a konyha levegője. Ennek a filternek az alkalmazására azonban csak akkor van szükség, ha a szűrt levegőt visszavezetjük a belső légtérbe, azaz levegő-visszaforgatásos üzemmódban használjuk a készüléket. Ha van rá lehetőség, hogy egy megfelelő kürtőn, például használaton kívüli kéményen keresztül a berendezés a szabadba szellőzzék, akkor az aktívszenes szűrő feleslegessé válik, ráadásul a páraleszívás hatásfoka is nagyobb lesz. A kiszellőztetéses üzemmódnak persze vannak hátrányai is. Télen a konyhaszaggal együtt a meleget is kiszippantja, és így emelheti a fűtésszámlát. Másrészt, főleg kisebb konyhákban, érzékelhető légritkulást okoz, tehát tartós használata az ilyen helyiségek intenzívebb szellőztetését teszi szükségessé.

Figyelem! A páraelszívót tilos olyan kéménybe kötni, amelyet fűtésre használnak, mert így mérgező füstgázok árasztják el a lakást.

Mint már említettük, ezek az alapszűrők elsősorban a zsírpára lecsapódást oldják meg, a szagokat csak aktívszenes szűrők tudják megkötni. Ezek a filterek negyedévente, félévente szintén cserére szorulnak !Jó tudni, hogy a megfelelő zsírszűrés hatékony szagszűrésnek is előfeltétele. Eldugult alapszűrővel az aktívszén már tehetetlen.

Határozottan tilos lángoló (flambirozott) élelmek készítése a páraelszívó alatt !

Egy nem irányított láng használata kárt okozhat a szűrőkben és tűzveszélyes is !

Ennek következtében, semmilyen esetben sem szabad az ilyen ételek készítése !

Ha élelmet süt olajban, ne hagyja a tepsit felügyelet nélkül, mert a túlmelegedett olaj meggyulladhat !

A kiáramló pára és szagok kapcsán tartsa be az illetékes szervek előírásait.

A termékek nem tűzállóak !

A gyártó semmilyen felelősséget nem vállal az előírások be nem tartásából fakadó károkért, sérülésekért !

Mikor a leghatékonyabbak?

A szívóteljesítmény meghatározó.

Egy biztos, a főzőhelyiség pára- és szagmentesítését nagyrészt intenzív légcserével lehet megoldani. Ez különösen igaz az ablak nélküli főzőhelyiségekben, ahol nincs lehetőség ún. szabadáramlású levegőcserére, magyarán szólva ablaknyitásos szellőztetésre. Ez azonban – még ahol ez lehetséges is -, nem elég hatékony, télen meg nem is ideális. Sokkal hatékonyabbak a főzőhelyiségbe szerelt páraelszívók, mivel a ventillátoruk óránként akár 350 m3 elhasználódott levegőt is képes eltávolítani.

Ez pedig annyit jelent, hogy segítségével egy kisebb konyha levegője – ami kb. 30-50 m3 – elvileg alig 1/4 óra alatt teljesen kicserélhető. Feltéve, ha az elszennyeződött levegőt van hová kiengedni, és friss levegővel való pótlása is megfelelő. A kivezetett üzemű páraelszívók ugyanis a kiszívott levegőt a zsírszűrőn és csőrendszeren keresztül áramoltatva a szabadba, kéménybe, vagy szellőzőaknába továbbítják. Ám csak akkor működnek hatékonyan, ha a kiszívott levegő pótlása is biztosított! A páraelszívókat eleve ilyen kivezetett üzemmódra tervezik.

Ha viszont a levegő szabadba juttatása nem oldható meg, akkor a páraelszívó keringetéses üzemmódban is használható. Így azonban a légkapacitása kb. a 2/3-ára csökken. A levegő ebben az esetben a zsírszűrőn kívül még aktív szén filteren is átáramlik, ami nagyrészt megtisztítja a szagoktól gőzöktől, majd ezt követően vissza kerül a konyha levegőjébe, tehát a helyiség levegőjét átszűrve keringeti. A szagmentesítést az ilyen üzemmódban a szénszűrő biztosítja, intenzitását pedig felületnöveléssel szokás fokozni. E szűrők azonban idővel fokozatosan telítődnek és periodikusan cserére szorulnak.

Nem árt azt is tudni, hogy a szellőztetett helyiség a szabadba vezetett páraelszívó hatására depressziós, vagy közel kiegyenlített lesz, keringetéses üzem mellett pedig – maximális teljesítménynél – a felfokozott légforgatás miatt enyhén túlnyomásossá válhat, aminek a következményeként a kellemetlen szagok átterjedhetnek a környező helyiségekbe is.

A hatékony konyhai légszűrés egyik fontos feltétele tehát, hogy a készülék légszállítási teljesítménye igazodjon a helyiség méretéhez, és lehetőleg légkivezetéses üzemű legyen. Ha ún. amerikai konyháról van szó, akkor a készülék légszállítását az egybe nyitott helyiségek légterének összértékével kell számba venni. Az ideális elszívási kapacitást a helyiség köbtartalmának 12-szeres szorzata alapján lehet meghatározni. Ha csak keringetéses rendszer valósítható meg, akkor az ebből adódó légcsere 1/3-os veszteségével is ajánlatos számolni. A választott készülék teljesítménye legyen inkább nagyobb, mint kisebb, mert akkor ritkábban kell a páraelszívót maximális fokozaton használni.

A szűrők és a terelőernyők

A hatékonyság tekintetében a szűrőfelületek nagysága főként olyan szempontból fontos, hogy lehetőleg az összes főzőzónában keletkező gőzt intenzíven tudja elszívni. Ezt a tűzhely szélességéhez igazodó típus kiválasztásával lehet biztosítani. Mivel a tűzhelyek általában 50 és 60 cm szélesek, a páraelszívók e méretekhez igazodjanak, ill. lehetőleg a szélesebbet célszerű választani. A kürtős, illetve álkürtős típusoknál a gőzfelfogó ernyő 90-100 cm-re növelésével lehet javítani az ilyen elszívók hatékonyságát, és az ernyő fokozatmentes süllyeszthetősége sem ritka megoldás. Az igényesebb elszívókon a keletkező gőzt a peremeken létrehozott légáramlat vezeti az elszívó felületre. Ezt a Coanda effektussal érik el, amely a készülék peremén egy le és egyben hátrafelé fúvó légárammal tereli hátrafelé a gőzt. Az egyszerűbb megoldásoknál azonban többnyire csak kihajtható előlap vagy kihúzható szűrőrész szolgálja a jobb légterelést.

A szűrők minősége és száma is befolyásolhatja az elszívók hatékony működését, hiszen ezek bizonyos mértékig akadályozzák a kiszívott levegő áramlását. Elszennyeződésükkel arányosan csökkentik a rajtuk átáramló levegő mennyiségét, és ez által a készülék teljesítménye is fokozatosan csökken. Elsődlegesen a zsírfogó szennyeződik el. Ha ez fémrács modul vagy akril paplan, akkor mosható, a papírból készülteket viszont gyakorta cserélni kell.

A szagokat ugyan a különféle kivitelű aktívszenes betétek kötik meg, visszafogó hatásuk azonban állandó. Az aktív szén szűrők nem tartozékai a készülékeknek, viszont keringetéses rendszerű páraelszívókban elengedhetetlenül szükségesek, és külön tartozékként kell megrendelni. Mivel ezek nyelik el a kellemetlen főzési szagokat, 3-6 hónap, ritkán 1 év alatt telítődnek. Ezzel csak szagsemlegesítő hatásuk szűnik meg, a levegőáramlás szempontjából azonban nem okoznak az eredetinél jelentősebb áramlási akadályt.

Motor és zaj

Sajnos egyik páraelszívó sem zajtalan. A zajt egyik okozója a ventilátort működtető motor, a másik az áramló levegő surrogása. Az is az igazsághoz tartozik, hogy mivel minden motor legalább 3 fokozatban működik, a zajuk ennek megfelelően az elszívott levegő áramlásának sebességével fokozódik. Ez az érték általában 40-70 dB között és típusonként változó. A magasabb igényeket kielégítő gyártmányoknál ezt két motor alkalmazásával csökkentik, és ezért ezek a típusok csendesebbek is. Az igazsághoz tartozik az is, hogy amelyik elszívó intenzív üzemre is alkalmas, ez az üzemmód fokozottabb zúgást is okoz. A zaj értéket azonban nem minden készüléken adják meg, így ez mindig csak otthon a felszerelését követően a beszerzési helynél csendesebb környezetben derül csak ki.

Az igazán csendes páraelszívóknál a motort nem a készülékben, hanem a kivezető cső végén helyezik el, így csak a kiszívott levegő által keltett zaj hallható. A kereskedelemben beszerezhető páraelszívók többsége ilyen kialakításra nem alkalmas. Mivel azonban a készülékek intenzív és folyamatos zaja főzés közben elég megterhelő, célszerű olyan készüléket választani, amely alacsony fokozaton is jelentős légszállításra alkalmas, és a zajszintje alacsony.

Beépítési módok

páraelszívó kiválasztását nem csak a különféle műszaki paraméterek, hanem a beépítés módja is befolyásolja. Ezt mindenkor a helyi adottságok és egyedi szempontok is jelentősen befolyásolják.

A szekrénybe építhető készülék általában a bútor felső elemsorába illesztett elszívó szekrénybe kerül beépítésre. Az elszívóból ilyenkor csak egy vékony csík látszik, ernyője pedig kihúzható. Beszerezhető olyan változat is, amelynek az előlapja kihajtható, sőt két elem közé is építhető. Nem szükséges hozzá külön szekrény, a felette levő tér más, tárolási célra hasznosítható, ám a kivezető cső keresztül halad a szekrényen. A szekrény alá építhető változatoknál pedig csak annyi a megkötés, hogy a kivezető cső számára ennél is a szekrény belsejében kell helyet biztosítani.

A kürtőbe szerelhető típusok előre elkészített és a levegő elvezetését is szolgáló kürtőbe alulról szerelhetők be, és a burkolat teljesen takarja az elszívót. A konyha feltűnő és nagyon dekoratív darabja lehet a különállóan felszerelt különféle terelőernyőkkel felszerelt páraelszívó. Ezek a főzőhelyet vannak hivatott hangsúlyozni és kimondottan dizájn elemként is funkcionálnak. Számos kényelmi funkciót is biztosító, minőségi elszívók, és keringetéses üzemmódban is használhatók.

Kényelmi szolgáltatások

A hagyományos páraelszívók egyszerű működésűek, többnyire háromfokozatúak, és mindegyik a tűzhely megvilágítását is megoldja. Az igényesebb páraelszívó típusok egyéb kényelmi funkciókkal is rendelkeznek. Ilyen pl. a zsírfogó telítettségét jelző LED, vagy az elszívó teljesítményének fokozatmentes szabályozása, illetve a rövid ideig működő intenzív elszívó fokozat. A teljes átszellőzést szolgálja még az utánfutó automatika, amely a kikapcsolást követően még néhány percig működteti a ventillátort, hogy a szagokat teljesen eltávolítsa a helyiségből. Az intervallum szellőztetésre is módot ad néhány igényesebb elszívó, amely óránként 5 percre automatikusan bekapcsolja a kiválasztott teljesítményfokozatra beállított motort, és ezáltal biztosítja a konyha levegőjének állandó frissen tartását.

Tisztítás

Bármilyen páraelszívót is választunk, az csak rendszeres, igaz nem túl gyakori általános tisztítást igényel. Ez nemcsak a különféle szűrők cseréjét, vagy kimosását jelenti. Ilyenkor érdemes az egész készüléket alaposan letakarítani a zsíros lerakódásoktól, mert az idült, ragadós szennyréteget később már nehezebb eltávolítani. Ezt zsíroldós vízzel, minden hozzáférhető felületen a fellazítást követően végezzük el, és a felületeket töröljük szárazra is. A mosható szűrőkön kívül a fészküket is teljesen tisztítsuk meg, majd töröljünk mindent szárazra. Ezt legalább negyed-, félévente egyszer végezzük el. A kivezető csöveket is szabadítsuk meg a piszkos lerakódásoktól, mert az elszennyeződött csövekben kórokozók telepedhetnek meg. Kifogástalan működést csak így várhatunk tőlük.

Ezt is jó tudni !!!!

forrás:szelloztetes.hu

Amikor visszaszívjuk az égésterméket

A lakások fűtésére és a meleg víz előállítására a lakások túlnyomó többségében nyílt égésterű kéménybe kötött gázkészülék üzemel. A gázkészülékeket általában a ház vagy lakás egy olyan helyiségében helyezik el, amely nyitott ajtók esetén egy légteret alkot a lakás többi helyiségével. Rosszabb esetben ablaktalan belső terű helyiségekben kap helyet, ahol légellátása egyáltalán nem megoldott

Amikor az engedélyezés során a gázművek kiadja az érvényes gáztervet, akkor az ilyen épületeknél a következő pecsétet nyomják rá a tervre: Depressziós elszívás nem létesíthető! Ez azt jelenti hogy a lakás vagy ház egészében tilos olyan ventilátor elhelyezése amely a beltérből szívja a levegőt és azt a kültérre fújja ki. Ennek magyarázata egyszerű:

Vegyünk, egy általános esetet ahol van egy nyílt égésterű vízmelegítő a fürdőszobában. Normál esetben megfelelő légellátás mellett a kéményhuzat 10 Pa nyomáskülönbséggel kifelé viszi az égésterméket. A legkisebb teljesítményű axiális lapátozású ventilátor is képes 20-50 Pa nyomáskülönbséget létrehozni. A nagyobb teljesítményű radiális ventilátorok ennél is nagyobb 50-250 Pa nyomáskülönbséggel dolgoznak. A legerősebb ventilátor általában a konyhai páraelszívó szokott lenni. Szimpla, de sok esetben dupla motorral szerelve 200 Pa, de adott esetben akár 500 Pa nyomáskülönbség létrehozására képesek.

Még a laikusok is, akik nem egészen értik, hogy mit jelent a Pa, a számok tükrében még ők is egyértelműen láthatják, hogy 20 kétszer annyi, mint a 10 és a 200 pedig éppen tízszer annyi. Vagyis még a legkisebb ventilátor is dupla olyan erővel szívja el a levegőt, mint amennyivel a kémény dolgozik, nem beszélve a tízszeres túlerőben lévő konyhai páraelszívókról. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha elszívó ventilátor működik a lakás légterében (nem feltétlenül abban a helyiségben, ahol a gázkészüléket telepítették), akkor a kéménynek esélye sincs. A túlerő miatt az áramlás iránya nagy valószínűséggel megfordul, és az égéstermék visszaáramlás még a mai előírásoknak megfelelő légutánpótlást biztosító szerkezetek (légbevezetők) mellett is bekövetkezik. Az életveszélyes helyzet kialakulásának azonban megsokszorozódik az esélye, ha még légbevezető elemek sincsenek elhelyezve, mert ebben az esetben a ventilátor szinte csak a kéményen tud pótlevegőhöz jutni mivel ez a legnagyobb szabadtérbe vezető nyílás. Képzeljük el milyen balesetveszélyes, ha egy időben több ilyen ventilátor is bekapcsol.

Sajnos sokan nincsenek tisztában a rájuk és szeretteikre leselkedő veszéllyel. Az életveszély ellenére sok lakásban tapasztalhatjuk, hogy nyílt égésterű gázkészülék mellett kivezetett elszívó ventilátor üzemel. A szomorú az, hogy ha nem tudnak róla az nem mentesít a baleset bekövetkezésétől.

“Eddig is így használtam, és nem volt semmi baj” -gondolják sokan. És ha egyszer mégis bekövetkezik a baleset? Olyan ez, mint egy időzített bomba, nem jó játszani vele. Nem érdemes megvárni, hogy tragédia történjen.

Written by